Valentin-nap közeledtével megsúgok egy titkot: én igazából hatszor estem szerelembe.
Nekem valamiért nem jönnek be az angolszász területekről érkező, az utóbbi időben nálunk egyre nagyobb nyilvánosságot kapó ünnepek: nem is tartom számon őket, mert nem érintenek meg. Ma már szinte mindennek van ünnepe, épp a minap láttam, hogy a kádban olvasásnak is van napja. Hm. Én ezt is kihagyom…. soha nem szoktam kádban olvasni…, mert zuhanyozom.
Bár én nem tartom számon őket, de ők azért megtalálnak: februárban például bárhová is fordulok, mindenhol piros szívek tolakodnak elém csoki, párnahuzat, falfelirat, bögreminta, matrica és sok egyéb formában. Ez a fajta Valentin-nap nem ér el…, de az üzenet és az általa életre hívott emlékek viszont igen. A szerelem örök, ráadásul én hatszor estem szerelembe… úgy igazából!
Az első 1993-ban tört be az életembe. Erős volt, gigászi, kicsit esetlen, mackósan romantikus… és mit sem változott az elmúlt évek alatt.
.
.
A második szerelem (Nagyfiú) már más volt, sokat vártam rá, de megérte. 2003-ban kopogtatott az ajtón. Lassan, óvatosan érkezett, hogy aztán elsöprő győzelmet arasson: újszerűsége, a lényéből áradó erő, határozottsága lenyűgözött, s a mai napig fogva tart.
.
.
A harmadik (Nagylány) a különlegessége, kivételessége miatt emlékezetes. Más volt, mint a többi és ez már örökre így marad. Egyedi és utánozhatatlan, kifinomult és magával ragadó, 2006 óta van velem.
.
.
2008 hozta a negyedik (Középső) szerelmet. Vele minden nap romantika, összetartozásunk mindennél erősebb, semmi nem állhat közénk.
.
.
Hogy is felejthetném az ötödiket (Négyes)? 2010 óta csupa nevetés vele az életem, mellette nincs szomorúság, nincsenek könnyek, csak az önfeledt vidámság.
.
.
És végül a legfrissebb szerelem (Legkisebb)… 2013-ban jött, látott és győzött. Levett a lábamról és bár tisztában vagyok vele, hogy még nincs nagy közös múltunk, de már most tudom, hogy soha nem engedem el.
.
.
Tudom, hogy ő az utolsó, többnek már nincs helye a szívemben, de nekik – Férjnek, Nagyfiúnak, Nagylánynak, Középsőnek, Négyesnek és Legkisebbnek – örökre.
Nagyon szépek 🙂
Szia Dia!
Köszönöm. Szerencse, hogy nem rám hasonlítanak… 🙂 vagy csak kis mértékben.
😉 Nagyon tetszett ahogy fogalmaztal. Az egesz irasz nagyon … Szoval jo, na. 😉
A csaladod meg csucs!
Kedves Ildo!
Nagyon köszönöm, igazán jól esett.
Legyen szép napod!
Barbara
Kedves Barbara! Gyönyörű a családod és nagyon szuper a blogod! Le a kalappal Előtted, hogy ilyen kis korkülönbséggel érkezett gyerekek mellett még marad időd és energiád blogolni is. Ráadásul nem is egyszer-kis-korkülönbségről van szó… Jó egészséget és sok örömet mindegyik gyerkőchöz!
Zsike
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám és ennyire jó/kedves véleménnyel vagy a családomról és a blogomról. Nagyon köszönöm.
Nem vagyok különleges, nagyon sokan hozzám hasonlóan dolgoznak nap, mint nap, sőt még többet is.
Nekem ez a blog segít egyensúlyban maradni és közben remélem, hogy másoknak meg szórakoztató, vagy éppen elgondolkoztató.
Szép napot.
Barbara