Igazából szerelem feketén-fehéren

Valentin-nap közeledtével megsúgok egy titkot: én igazából hatszor estem szerelembe.

 

Nekem valamiért nem jönnek be az angolszász területekről érkező, az utóbbi időben nálunk egyre nagyobb nyilvánosságot kapó ünnepek: nem is tartom számon őket, mert nem érintenek meg. Ma már szinte mindennek van ünnepe, épp a minap láttam, hogy a kádban olvasásnak is van napja. Hm. Én ezt is kihagyom…. soha nem szoktam kádban olvasni…, mert zuhanyozom.

Bár én nem tartom számon őket, de ők azért megtalálnak: februárban például bárhová is fordulok, mindenhol piros szívek tolakodnak elém csoki, párnahuzat, falfelirat, bögreminta, matrica és sok egyéb formában. Ez a fajta Valentin-nap nem ér el…, de az üzenet és az általa életre hívott emlékek viszont igen. A szerelem örök, ráadásul én hatszor estem szerelembe… úgy igazából!

Az első 1993-ban tört be az életembe. Erős volt, gigászi, kicsit esetlen, mackósan romantikus… és mit sem változott az elmúlt évek alatt.

.

.

A második szerelem (Nagyfiú) már más volt, sokat vártam rá, de megérte. 2003-ban kopogtatott az ajtón. Lassan, óvatosan érkezett, hogy aztán elsöprő győzelmet arasson: újszerűsége, a lényéből áradó erő, határozottsága lenyűgözött, s a mai napig fogva tart.

.

.

A harmadik (Nagylány) a különlegessége, kivételessége miatt emlékezetes. Más volt, mint a többi és ez már örökre így marad. Egyedi és utánozhatatlan, kifinomult és magával ragadó, 2006 óta van velem.

.

.

2008 hozta a negyedik (Középső) szerelmet. Vele minden nap romantika, összetartozásunk mindennél erősebb, semmi nem állhat közénk.

.

.

Hogy is felejthetném az ötödiket (Négyes)? 2010 óta csupa nevetés vele az életem, mellette nincs szomorúság, nincsenek könnyek, csak az önfeledt vidámság.

.

.

És végül a legfrissebb szerelem (Legkisebb)… 2013-ban jött, látott és győzött. Levett a lábamról és bár tisztában vagyok vele, hogy még nincs nagy közös múltunk, de már most tudom, hogy soha nem engedem el.

.

.

Tudom, hogy ő az utolsó, többnek már nincs helye a szívemben, de nekik – Férjnek, Nagyfiúnak, Nagylánynak, Középsőnek, Négyesnek és Legkisebbnek – örökre.