Tudsz a sorok között olvasni? A félévi bizonyítványhoz ez alapkészség.
Kicsi, kék vagy közepes és sárga, van, hogy örülünk, van, hogy kicsit szomorkodunk miatta. Mi az? Az iskolai félévi bizonyítvány.
Első, második osztályban (év végén már nem) szöveges értékelést adnak a tanárok a csemetékről: van, ahol sablon szövegben húzzák alá a megfelelő részt, van, ahol egyénre szabott a jellemzés. Bárhogy is van, ezek a jellemzések még csak inkább simogatják a szülők és a gyerekek lelkét, a hibákra való figyelmeztetések kedvesen, finoman burkoltan, a lényegre koncentráltan jelennek csak meg (nyilván vannak kivételek, de én olyannal még nem találkoztam).
Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hiányosságokra utaló bejegyzéseket, sőt (!), de ezeken a szövegeken keresztül még a tanár és a szülő kommunikál egymással, a gyerekhez még nem igazán érnek el ezek a szavak. Később, különösen felső tagozatban ez a helyzet megváltozik: a jegy a tanár-diák kommunikációs csatornájává válik, az oktató ezen keresztül próbál üzenni.
Az én gyerekem, a te gyereked
Az első és legfontosabb, hogy soha nem szabad más gyerekét összehasonlítani a sajátunkéval: ugyanazokért a jegyekért X.Y. miért kapta meg a jobb jegyet és ő miért nem?! Ahogy szerintem az sem bölcs dolog, ha bármely jegyért bemegy a szülő és kérdőre vonja a tanárt.
Lehetnek persze kivételes esetek, mint például nálunk, amikor Nagyfiú kétesre állt angolból: a tanár azt mondta, hogy ha az összefoglaló dolgozata ötös lesz, akkor szó nélkül megkapja a jobb jegyet. Nagyfiú összekapta magát – napokon át magolt, gyakorolt – és fél hibaponttal megírta a 60 pontos dolgozatot. A tanár kiosztotta a tesztet és közölte, hogy nem hiszi el neki, hogy ilyen jól meg tudta írni, ezért nem adja meg neki a jobb jegyet, de felajánlja, hogy még egyszer megírhatja a nagydolgozatot.
Nagyfiú sírva jött haza, becsapva érezte magát és igaza volt. Majdnem bementem a suliba, de csak majdnem: a tanár 3 nap után belátta, hogy rosszul döntött és végül újabb dolgozat nélkül megadta az ötöst év végére. Csak egy dologgal nem számolt: örökre elveszített Nagyfiú bizalmát, és ez senkinek sem tett jót.
.
.
Jó tisztában lenni azzal is, hogy a jegyeket nem én, a szülő, kapom, hanem a tanuló gyerekem, az ő felelőssége, kötelessége kijavítani őket, ha akarja. Ha ő megelégszik a kapott jeggyel (vagy úgy érzi, hogy az megfelel a tudásszintjének, vagy ugyan nem felel meg, de nem akar energiát fektetni a kijavításába), akkor – bármennyire is nem értek egyet ezzel – le kell nyelnem a keserű pirulát és el kell fogadnom a döntését. Bíznom kell abban, hogy az addigi nevelésem nem volt hiábavaló (és miért is ne hinnék benne?!) és a gyerekem időben észbe fog kapni és kitesz magáért a következő hónapokban.
A félévi bizonyítványba kapott jegy célja szerintem az ösztönzés kell(ene) hogy legyen: ha jobb jegyet kapott a gyerek, mint amire számított, vagy amit az átlaga alapján megérdemelt volna, akkor ez a tanár belé vetett bizalmát jelenti (“Látom, hogy igyekszel, figyelsz az óráimon, a tesztek ugyan nem mindig sikerülnek, de bízom benne, hogy következő félévben már ez is menni fog.”), ha viszont a tanár lefelé kerekített, akkor azt üzeni, hogy “ideje rákapcsolni, többet várok tőled, legyél aktívabb, mutasd meg, mire vagy képes igazán“.
Naiv vagyok? Lehet, de én a bizalmat tartom az emberi kapcsolatok egyik legalapvetőbb fokmérőjének, és igenis hiszek abban, hogy a tanárok többségét az osztályozó értekezleten a jegyek meghatározásakor nem a kicsinyesség, hanem az ösztönzés vezérli.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!