Szalagos fánk, amiért érdemes farsangolni

Számomra egyetlen elfogadható dolog van a farsangban: a szalagos fánk.

Tudom, hogy rengeteg féle fánk létezik: csöröge, amerikai, túróból készült, sütőporos, sütőben sült, kovászos és mini, na és van almafánk is (mármint nem a kertben…). De mind közül nekem az igazi a szalagos. Tudjátok, aminek az oldalán körbefut egy világosabb csík, mintha övet kötöttek volna a fánk derekára.

Nagyon sokáig nem sütöttem fánkot, valahogy túl nagy feladatnak találtam, pláne, hogy drága megboldogult nagyanyám ebben (is) verhetetlen volt, akárcsak szilvásgombóc készítésben és palancsintasütésben. Máig magam előtt van a kép, ahogy áll a fatüzeléses rozoga tűzhelye előtt és csak süti és süti a fánkokat, az illat pedig beteríti az egész házat, sőt még az udvaron is érezni lehetett, hogy az utcavégi sarokházban megkezdődött a farsangi időszak… és a fánksütés véget sem ért hamvazószerdáig. A fánkok csak sültek, csak sültek, de mi soha nem tudtunk betelni vele.

Na, ilyen előzmények után sokáig rá se mertem nézni egy fánkreceptre sem. De aztán lett  öt gyerekem, akik meg csak ferde szemmel bírtak rám nézni, mert mi az, hogy képtelen vagyok fánkot sütni. Úgyhogy megtanultam, legalább egy fajtát, a kedvükért. Az pedig nem is lehetett más, mint a szalagos, mert az volt a kedvencem a nagyanyám összes fánkja közül, bár a családtagjaim szerint a csöröge volt a fánkok netovábbja, ami a kezei közül kikerült. Lehet, de nekem akkor is a szalagos az igazi, punktum!

Szalagos fánk

Nincs már időd hiper-szuper farsangi jelmezt gyártani? IDE KATTINTVA találsz néhány egyszerű, sokféleképpen használható, nyomtatható álarcot/maszkot.