Rend a lelke mindennek? De jó is lenne!
Sok helyen olvastam már, hogy a blogírás nagyfokú szervezettséget igényel(ne). A blogszférában eltöltött néhány hónap tapasztalatával a hátam mögött azt kell mondanom, van benne némi igazság, főleg, ha az embernek sok gyereke van és volt olyan botor, hogy belevágott egy ilyen kalandba, hiszen enélkül annyira unalmas és eseménytelen az élete.
Nem mutatom meg, hogy néz ki az íróasztalom, mert van ott minden, mint a búcsúban… félig megrágott keksz, kitört kerekű kisautó, különböző elvégezendő feladatokra utaló cetlik, de még így is örülök, hogy van egy hely, ami – hacsak névleg is – csak az enyém, nagy kiváltság ez egy ekkora családban. (Apró kitérő: Férj asztala mindig makulátlan…, ennek azonban egyetlen oka van, a felesleges dolgokat átteszi az enyémre, de persze be nem vallaná…)
Egy korábbi posztban már írtam, hogy én rend- és tisztaságmániás vagyok, de már rég lemondtam arról, hogy valaha is olyan rend legyen a lakásunkban, amit én is rendnek tartok, mert az igen messze esik a családtagjaim elképzeléseitől és a szélmalomharcot meghagyom inkább Don Quijoténak, ő sokkal jobb ebben a műfajban.
De a múltkor, amikor épp óvatosan settenkedtem a gyerekszobák irányába, hogy meglessem, mindenki be van-e rendesen takarva, valamint Nagyfiú sem olvas a zseblámpa fényyénél a paplan alatt, és majdnem hanyatt vágódtam az emeleti folyosón szanaszét hagyott ceruzákon, megfogadtam: valamilyen módon rendre szoktatom a renitens írószereket és még renitensebb gazdáikat. (Természetesen nem csak a színesek széthagyása okoz káoszt a pedáns hétköznapokon, de most egyszerre csak egy problémát szeretnék megoldani.)
A megoldás ugyebár roppant egyszerű: ceruzatartó. Igen ám, de milyen legyen? A fémből készült henger szóba sem jöhet, mert a korábbi példányokat inkább célbadobálásra használták és erre ugye érthető módon nem szeretnék újabb lehetőséget adni, tekintettel e tevékenység igen zajos voltára… valami más megoldás kellett. Legyen pénztárcabarát, egyéni ízlés szerint díszíthető, bármikor könnyen pótolható (ezt ugye nem kell magyarázni?), és ha még bővíthető is valamilyen módon a belekerülő írószerek mennyiségének növekedésével párhuzamosan, nos, az maga lenne a csoda. Íme, a tökéletes példány… (Természetesen nemcsak ceruzákat lehet benne tartani, hanem minden olyan apróságot, amelyek szeretnek szerteszét lenni a lakás különböző pontjain.) (Inspiráló oldalak.)
Origami írószertartó
Hozzávalók
- 30×30 cm-es dipa rajzlap
- olló
- vonalzó
- a díszítéshez: matricák, filctollak, színes ceruzák, vignetták (amit csak szeretnénk)
Elkészítés
Elkészültünk az irattartónk alapelemével. Ha két rekeszes darabra vágyunk, akkor három alapelemre lesz szükségünk, ha nagyravágyók vagyunk és három rekeszeset szeretnénk, akkor öt elemet kell egymásba illesztenünk. De mielőtt erre rátérnénk, megmutatom, hogyan tehetjük egyedivé a tárolót.
Díszítés
Ehhez a művelethez bontsuk szét az alapdarabot, majd fordítsuk meg a lapot és a lenti képen jelölt kis háromszögeket – 4 db/oldal – kedvünk szerint díszítsük, fessük. Ha belülre is akarunk mintát, akkor értelemszerűen a lap másik oldalán is el kell végeznünk ugyanezt a munkát. A díszítés befejeztével hajtogassuk össze újra az alapdarabot.
Összeállítás
Kell ennél nagyobb rend? Ugyehogy nem…
