Fekete-fehér, sakk-matt… megadom magam.
Sok mindenben verhetetlen vagyok, főleg, amióta öt gyerekem van, olyan dolgokra is képes vagyok, amikről soha nem hittem volna, hogy valaha is menni fognak, de a sakkozás… nos, ez az egyik kivétel. Addig még megvan, hogy fekete-fehér, sakk-matt és hogy vannak benne parasztok – mint a napokban kiderült, ezt is rosszul tudom, mert hivatalosan gyalog a nevük -, de ennél többre nem jutottam a hatvannégy mezős táblán.
Na, nem mintha túl sok energiát fektettem volna ennek a szellemi sportnak a megismerésébe, a miért nem-re igazából nincs észszerű magyarázatom. De a gyerekeimnek hála egyre inkább érzem az e téren fellépő hiányosságot, mert ők viszont nagyon szeretnének megtanulni sakkozni és elég ciki, hogy a telefonomon megnyitott wikipédiáról kell puskáznom még a figurák neveit is, nemhogy a lépéseket.
Miért jó sakkozni?
A híradásokban már többször hallottam arról, hogy a sakk jótékony hatása miatt szakemberek szeretnék elérni, hogy bekerüljön az óvodai és iskolai nevelési programba és ne csak fakultáció, különóra keretében oktassák. 2013. március 15-től Polgár Judit törekvéseinek köszönhetően a sakk készségfejlesztő tantárgyként a Nemzeti Alaptanterv része lett. Az Európai Parlament – amely 2012. március 17-én adott ki deklarációt a sakk iskolai bevezetésének támogatásáról – indoklása szerint “a sakk révén bármely életkorban fejleszthető a gyermekek koncentrációs készsége, türelme és kitartása, valamint előmozdítható a kreativitás, az intuíció, az emlékezőképesség, valamint az analitikus és döntéshozatali készségek; a sakk emellett eltökéltségre, motivációra és sportszerűségre nevel“.
Számtalan tudományos értekezés bizonyítja, hogy a sakk, mint játék, aktív közreműködésre késztet, cselekvésre, gondolkodásra ösztönöz és eközben matematikai ismereteket is nyújt. Már Comenius is megállapította, hogy a “matematika az ész csiszolója, a bölcsesség kulcsa, a tehetség köszörűköve“. A sakk fejleszti a problémamegoldó gondolkodást, az előrelátást, hiszen számba kell venni a lehetséges lépéseket, és közülük kiválasztani a lehető legjobbat.
Hogyan tanuljunk sakkozni hatékonyan?
Első (sakk)lépésként felmértem, hogy mit tudnak a gyerekeim, mennyire ismerik ezt a játékot. A vizsgálódás eredményeképpen egyet már most biztosan kijelenthetek: nálam sokkal többet és azt is jobban. Nagyfiú és Nagylány pontosan ismeri a figurákat, Nagyfiú a lépésekkel is tisztában van, Nagylánynak itt már akadnak gondjai, de még hibaszázalékon belül mozog. Középső és Négyes ismereteinek fele homályba vész, de a színek tutira mennek és az azonos figurákat is ki tudják keresni a kupacból, bár a megnevezésükkel azért adódnak gondok: első lépésként például tisztáztuk, hogy a bástya nem vár, a futó pedig nem fogyókúrázó hóember, és a legmagasabbb-az-összes-közül sem a legszabatosabb elnevezés, bár igaz, ami igaz…
Mivel én gyerekekkel vágok neki a nagy kalandnak – csak, hogy tisztán lássatok: elhatároztam, hogy csakazértis megtanulok sakkozni -, ezért olyan oldal után kutattam, ahol a játékosságon van a hangsúly. Kitartó keresésemnek rövid időn belül meglett a jutalma. A Sakkmatyi (lánykori nevén Sakkovi) Képességfejlesztő és Tehetségkutató Sakkiskola olyan módszert kínál, amely lépésről-lépésre, változatos feladatok, kiegészítő – a sakk világától első pillanatra távolinak tűnő, pl. színező – feladatlapok segítségével próbálja lekötni és bevezetni a sakk izgalmas világába az izgő-mozgó csemetéket.
A másik nagyon fontos érv a Sakkmatyi módszere mellett, hogy nem hagyja magára a gyereket a sakktáblánál, hanem aktív részvételt követel tőlem/tőlünk, mint szülő(k)től. Közös játékra buzdít, amelynek során pontosan követhetem a gyerekeim fejlődését, láthatom, hogyan ügyesednek, hogyan oldják meg egyre könnyebben és leleményesebben az eléjük tárt furfangos feladatokat, problémákat.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy – mivel az én kezemben futnak össze a szálak – tisztán látom, melyik játékos feladattal mit fejlesztek, mit tanítok és mit akarok és tudok vele elérni.
A Sakkmatyi online platformon elérhető, tizenhat hetes, alapfokú sakkoktatást célzó tanmenetében a feladatlapokhoz tartozik egy – felnőtteknek szóló – részletes leírás is, amelyből megtudható, hogyan érdemes bevezetni az egyes feladatokat, mennyi ideig kell/érdemes velük foglalkozni: lényegében egy komplex óratervet kaptam, amely nagyban megkönnyíti az életemet. (Fontos megjegyezni, hogy jó, ha van a közelben egy nyomtató, amivel a feladatlapokat ki tudjátok nyomtatni, mert számítógépen nem akkora élmény képzeletben színezni, összekötőset játszani…)
A módszer kiválóan alkalmazható óvodás kortól egészen tíz éves korig és legfőbb célja a sakkozás alapjainak megtanítása mellett az együtt-tanulás, együtt-játszás és a társas kapcsolatok építésének segítése.
Elő hát a színes ceruzákkal és a sakktáblával, kezdődjön a játék!
A poszt a Sakkmatyi Képességfejlesztő és Tehetségkutató Sakkiskola támogatásával jött létre.