Nagycsalád leszünk! Felkészültetek?
A címben feltett kérdés pusztán költői, mert a nagycsaládosságra igazán felkészülni nem lehet. Vannak elképzelései az embernek, hogy milyen lesz kettőnél több gyerekkel az élet, de a valóság minden képzeletet képes felülmúlni. Mondhatnám úgy, ez az egész állapot olyan, mintha örökös bérletet nyerne az ember a vidámparkba és a horrorok házába egy időben.
Amikor kiterjedt családunkkal végigmegyünk az utcán, sokan sokszor megállítanak, az arcukra pedig rá van írva a döbbenet, a hitetlenkedés és persze az, hogy ezek biztosan megőrültek és nem, nem lehet, hogy ez EGYetlen család. A legtöbb kérdés arra irányul, ugye csak összeszedtük a családunkban fellelhető összes gyereket és nem mind a miénk?! Majd az első sokk után, hogy de, igen, ők mindannyian a mi gyerekeink, jön a következő kérdés, immáron személyesen nekem szegezve: “Jó, de akkor nem egy apától vannak, ugye?”.
Nem, á, dehogy…, még jó, hogy az anyjuk közös.
Itt rögtön az elején érdemes tisztázni néhány alapvető dolgot. Az első gyerek születése alapjaiban változtatja meg a család életét. Rengeteg olyan dolog kerül az addigi kétszemélyes háztartásba, amire korábban még csak nem is gondoltak a szülők. Természetesen nem mindenből kell új, teljesen megfelel a használt is, sőt biztosan van olyan tárgy is, amit elég, ha kölcsönkér/kap az ember. A második gyerek érkezése a tárgyak terén már nem hoz annyi újdonságot a szülők életébe: a kisebbik rengeteg mindent örökölhet a bátyjáról/nővéréről. De mi történik, ha újabb baba érkezik és a család hirtelen nagycsaláddá változik? A szülők újra olyan kérdésekkel, feladatokkal találják magukat szemben, amikre kétgyerekes szülőként korábban soha nem gondoltak volna.
Hogy mikre gondolok?
Egy új élethelyzet
Összement az autó! Két gyerekülés még vígan elfér az ötszemélyes autó hátsó ülésén még úgy is, hogy a gyerekek biztos távolságban ülnek egymástól és nem piszkálják félpercenként a másikat. De három gyerekülés – ötről nem is beszélve – már csak az úgynevezett családi autókba fér be. Lehet próbálkozni persze keskenyebb gyerekülésekkel és egyéb trükkökkel (bár én egyet sem ismerek), de a végén úgyis az autószalonban vagy a használt autók piacán kötünk ki. Életünk párja pedig – aki mindig is egy tűzpiros Porschére vágyott – megtört szívvel veszi tudomásul, hogy a családi autók inkább egy batárra hasonlítanak, mint autóra.
Megvan a családi autó, mehetünk nyaralni. A gyerekek a kocsiban, a csomagokat meg hova rakjam? Korábban elképzelni sem tudtam annyi ruhát, játékot, felszerelést, amit egy-egy vakációra el kéne vinni, mint nagycsaládosként. Hova fér be ennyi bőrönd+babakocsi, utazóágy és megannyi más, nélkülözhetetlen és – mint az később majd kiderül – nélkülözhető cucc úgy, hogy a gyerekek is kényelmesen legyenek (az esetlegesen tengeribetegséggel küzdő csemete a középső sor középső helyén foglalhasson helyet, így talán elkerülhető az autó teljes takarítása a nyaralás első napján) és semmi ne maradjon ki?! A megoldások száma véges: vagy veszünk egy utánfutót, netán egy zárható tetőcsomagtartót vagy igénybe vesszük valamelyik csomagküldő szolgálatot, esetleg a nemrégiben vett családi autót rögtön kisbuszra cseréljük…
Utazáskor felejtsd el a szállodákat! Nincs olyan hotel megfizethető áron, ahol kényelmesen, egy szállásegységben elfér egy nagycsalád. A családi apartmantként hirdetett szállások maximum két felnőtt és két gyerek nyugodt nyaralását szolgálják, három gyerekkel ezek rendszerint szűkösek: vagy pótágy kerül a szülők szobájába (esti romantika kilőve!), vagy az összes gyerek egy légtérben alszik, ami minden, csak nem pihentető. Ha beosztásban, méretben is megfelelő a szállás, tuti nem megfizethető. Ja, és a legszebb: a szállásadók nem értik, miért ragaszkodom a másfél hetes nyaralás ideje alatt a teljes ellátáshoz, hiszen a közelben vannak boltok, és egy egyszerű tésztát bárki össze tud dobni… igen, tudom, ezt csinálom az év 355 napján!
A heti piacbejárásokat – ha abban a szerencsétlen helyzetben vagy, mint én, se jogsid, se kocsid – már csak gurulós bevásárlótáskával banyatankkal tudod kivitelezni. Amíg korábban vígan hazacipeltem a két kezemben a heti gyümölcs/zöldség adagot, ez három gyereknél már nem működött, ötről nem is beszélve… talán, ha nyolckarú polip lennék.
Vécépapír… soha nem gondoltam volna, hogy valaha is vadászni fogom a 20 tekercses, XXL-es csomagolású vécépapírokat. Nagycsaládosként néha vágyakozva nézem azokat, akik eme papírfajtából 2 vagy 4 db-os kiszerelésű adagot vásárolnak, ami szerényen meghúzódik a bevásárlókosár alján. Egyébként is mindenből az XXL-es, extra nagy kiszerelésű darabokat kell venni és ezek sem tartanak sokáig…, illetve pont akkor fogynak ki, amikor az ember a legkevésbé számít rá.
A matekkal hogy állsz? Nekem már egész jól megy… újra. Nagycsaládosként alap, hogy a sütés-főzés kezdetén a receptben szereplő mennyiséget megszorozom minimum másféllel, de még jobb, ha kettővel vagy kettő és féllel és bizony nem félek a számológépemet használni. Ja, hogy ez a mennyiség viszont nem fér el az eddigi edénykészlet darabjaiban?! Hiába, no, az ember mindig tanul. És így visszatekintve, most már azt is megértem, miért nézett rám – a kétgyerekes pocakosra – szánakozva (Jön még kutyára dér! kifejezéssel az arcán) a barátnőm, mert kinevettem, amikor megpróbálta – a szememben böhömnek tűnő – 12 literes kuktáját előcibálni a konyhaszekrényéből.
Ja, és a legfontosabb… a csend, mint fogalom továbbra is létezik, de már csak elméletben. Két gyerek még tud úgy helyezkedni a lakáson belül, hogy ne zavarják egymás köreit/játékait, és ezáltal némi csend költözhet a család életébe, ha még csak rövid időre is. Három vagy több gyerek azonban már “tömeg”, amely tud pártokra szakadni, szövetséget létrehozni vagy ellenséget kiáltani…, és a csend máris megszűnik létezni.
Nos, magatokra ismertél? Még nem? Hidd el, mindennek eljön az ideje.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!