Zsonglőrlabdát készíteni pofonegyszerű: pár lufi, egy kis liszt és kész is!
Ahogy azt az egyszeri blogger képzeli.
Az úgy kezdődött, hogy Nagyfiú az utóbbi időben mindent dobál, ami a keze ügyébe kerül: párnát, villát, kanalat, ceruzát, kistesót… (na, jó, ez utóbbit csak akkor, ha Legkisebb is határozottan kéri és csak addig, amíg kacagás van!). Engem viszont az őrültbe kerget az új szokásával, pláne, hogy mindenből több darabot igényel a zsonglőrmutatványaihoz és néha még edzésre, suliba is magával csempészi az épp aktuális gyűjteményét.
Kutakodtam hát egy kicsit a neten, hogy meglepjem az én mamlasz kamaszomat néhány zsonglőlabdával. Az áruk láttán kicsit elment a kedvem a meglepetéstől (ráadásul rájöttem, hogy voltak már nekünk ilyen labdáink, amelyek magokkal voltak töltve és Legkisebb előszeretettel és nem túl nagy enerigiabefektetéssel harapta ki őket, majd hintette tele a lakást a töltelékkel…), így azon kezdtem törni a fejem, hogyan lehetne otthoni hozzávalókból elkészíteni a hőn vágyott darabokat.
Nem vagyok az a könnyen feladós fajta, így kitartásomnak meglett a gyümölcse: megtudtam, hogy zsonglőrlabdát legegyszerűbben lufiból és lisztből lehet készíteni. Csúcs! Minden van itthon és az elkészítése sem tűnt túl bonyolultnak. Mondom, nem tűnt annak. (Ihletadó oldalak.)
Életemben nem bénáztam még ennyit és ennyi lisztet sem szórtam szét a konyhámban (szerintem a Legkisebb által az elmúlt másfél évben elhajigált labdatöltelék is kevesebb volt, mint amivel én fél óra alatt beborítottam a munkafelületemet), de a gyerekek kiválóan szórakoztak… rajtam. És mi lehet fontosabb egy édesanyának, mint hogy a gyermekeit boldognak lássa?
Volt tehát minden, mint a klasszikus burleszkfilmekben: közvetlenül tölcsérből szórtam a felfújt lufiba a lisztet, majd amikor elkezdtem kiengedni a levegőt, igencsak csodálkoztam, hogy az egész a tölcsér végén az arcom felé pályázik. Olyan is volt, hogy mikor végre sikerült rászuszkolnom a felfújt lufi száját a lisztes palackra, akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem bele lisztet tenni.
Miután harmadszor is lemostam magamról a rámrakódott lisztet, újra erőt vettem magamon és csakazértis megcsinálom! felkiáltással újra belevetettem magam a projektbe. És láss csodát, sokadjára sikerült! Nem hiába van a mondás, gyakorlat teszi a mestert.
Mielőtt megmutatom, hogyan is készül a zsonglőrlabda, elárulok néhány titkot, ami nagyban megkönnyíti az ember munkáját…
- jó minőségű, hagyományos alakú lufi kell (a méret itt nem lényeg)
- degeszre kell tömni az első lufit liszttel, különben ráncos lesz és tele lesz levegővel (kisméretű lufinál ez kb. 2 dl liszt, nagyobbnál 3-3,3 dl liszt)
- mikor arra készülünk, hogy kieresszük a liszttel töltött lufiból a levegőt, keressünk valami olyan helyet, amit könnyen le tudunk takarítani a művelet után, mert a levegővel együtt némi liszt is távozni fog a léggömb száján (én a kád fölött csináltam)
- minden következő lépés előtt enyhén nedves ronggyal töröljük át a lufit, hogy ne csúszkáljon a liszttől
- a külső borításoknak használt lufikat érdemes a formára vágás után kifordítani, mert akkor nem lesz csücske a lufinak alul
- ha mégis marad némi levegő a második réteg alatt, egy gombostűvel nyugodtan kiszúrjhatjuk, nem is fog meglátszani a helye
Ennyi jótanács után lássuk, hogyan készül a zsonglőrlabda!
Hozzávalók
- 4 db lufi (három legyen egyforma színű, a negyedik a díszítéshez kell)
- liszt
- 3,5 dl műanyag palack
- egy tölcsérként szolgáló – aljától megszabadított – palack, aminek a szája kisebb, mint a másik palacké, hogy egymásba tudjuk illeszteni
Elkészítés
A pillepalackból készített tölcsér segítségével töltsük meg liszttel a másik palackot. Fújjuk fel a lufit közepes nagyságúra, tekerjük össze, hogy ne szökjön ki belőle a levegő és egy bravúros mozdulattal tapasszuk a léggömb száját a liszttel teli palackra. Valahogy így…
Ha ezzel megvagyunk, óvatosan engedjük kitereredni a lufit és állítsuk fejre az egészet, hogy a liszt átszivároghasson a palackból a léggömbbe. Vegyük le a palackról a lufit óvatosan úgy, hogy befogjuk a száját. Vonuljunk fedezékbe és eresszük ki a lufiból a levegőt! (Liszt is fog távozni, ezt ne felejtsük!) A száját még mindig betapasztva, gyúrjuk át alaposan a liszttel töltött lufit, hogy minden levegő eltávozzon belőle. A hosszú szárrészt vágjuk le.
Most jön a következő lépcsőfok, be kell borítani az alaplabdát két réteg lufival. Ehhez testre kell szabni két, vele azonos színű léggömböt. Az utolsó képen az első beborítási művelet utáni állapot látható, amikor megfordítottam a labdát. A következő réteget erre kell ráhúzni úgy, hogy eltakarjuk a lukat. (A biztonság kedvéért az első réteget némi ragasztóval rögzítsük a pereme mentén. A második lufit már nem kell ragasztani.)
A díszítés hasonlóan készül, mint a két külső réteg, csak a kiterített léggömb minden oldalából ki kell vágni egy-egy kis fél parabolát (a legegyszerűbb ha félbehajtjuk a lufit és úgy ügyeskedünk). Ha kivágtuk a mezt, már csak rá kell húzni a kész zsonglőrlabdára.
Jöttök játszani?