Nincs praktikusabb eszköz egy forró, nyári napon, mint egy papírlegyező.
Nincs egyszerűbb eszköz, amit egy gyerek is fél kézzel el tud készíteni, mint egy papírlegyező. Nem hiszed? Megmutatom! (Ihletadó oldalak.)
Hozzávalók:
20×40 cm-es színes papír
olló
ragasztó
faspatula (gyógyszertárban kapható)
hímzőfonal
díszítéshez dekortapasz
Elkészítés menete:
Hajtogassuk a papírlapot harmónikaszerűen a spatula szélességének megfelelően. (Én hajtogatás előtt egy kisolló segítségével bekarcoltam a hajtások helyét, hogy szebb és pontosabb legyen.)
Ha készen vagyunk, fogjuk össze jó szorosan a papírlapot. Egy lyukasztóár vagy egy egyszerű szög és kalapács segítségével készítsünk két lyukat egymás mellé a papírlap közepére.
A lyukakon keresztül fűzzünk át egy – a legyező színvilágához illeszkedő – hímzőfonalat és jó erősen kötözzük össze középen. (Nyugodtan hagyjuk hosszabbra, mert később ezzel fogjuk a legyezőt tartó pálcákat összekötni.)
A pillangóforma két szembenlévő csíkját ragasszuk össze és egy csipesz segítségével rögzítsük és várjuk meg, amíg megszárad.
A spatulákat ragasszuk a másik két szabad csíkra – célszerű ezeket is csipesszel rögzíteni – és hagyjuk őket megszáradni.
Tipp:
1. A legyező díszítéseként használhatunk dekortapaszt: a méretre vágott papírlap mindkét oldalára, az alsó és a felső szélére is ragasszunk egy-egy csíkot a dekortapaszból és máris kész az egyszerű, de nagyszerű díszítés.
2. Vendégség esetén készítsünk több legyezőt és szúrjuk őket egy homokkal teli tálba. A tál így asztaldíszként funkcionálhat, a mulatság végén pedig a vendégek emlékbe hazavihetik a legyezőket.
3. Az alapformából nem csak legyezőt formálhatunk: ha két darabot spatulák nélkül összeragasztunk, akkor látványos, felakasztható díszt készíthetünk.
Az első legyezőket Kr. e. 3000 körül készítették. Az ókori európai kultúrákban (római, etruszk, görög) a legyezőt elsősorban szertartásokon használták, de hamar elterjedt a hétköznapokban is, mint hűsítésre szolgáló eszköz. A távol-keleti országokban, például Kínában inkább a misztikus jelentősége került előtérbe.
Az első példányok még nem összecsukható változatban készültek, az összehajtható legyezők Kínából, illetve Japánból hódították meg Európát. Ezek a korai legyezők státuszszimbólumoknak számítottak: csak a gazdagok, kiváltságosak, királyi, hercegi családok tagjai engedhették meg magunknak a használatukat. Vázuk drága elefántcsontból, kagylóhéjból készült, amelyet faragással, drágakövekkel, arannyal, ezüsttel díszítettek.
A köznapi emberek számára csupán a XVIII. században vált elérhetővé a legyezők egy egyszerűbb fajtája. Ezek a példányok már nyomtatott változatban készültek és a legkülönfélébb témájú képek díszítették őket, amelyeket nemegyszer híres festők (például Paul Gaugin és Walter Sickert) készítettek.
A mediterrán országokban ma is a mindennapok része a legyező és az egyre melegedő klímának köszönhetően elképzelhető, hogy más országban is egyre gyakrabban tűnik majd fel.