Izland – a hely, ahová mindig is vágytam.
Kövezzetek meg, de én szeretem a hűvös – mi több – hideg időt. Nem azt mondom, hogy a tél a legkedvesebb évszakom, mert az a tavasz, de a nyár mindig letaglóz a hőhullámokkal, izzadni sem szeretek és jobban vonzanak a hegyek, völgyek, zöldellő erdők, rétek, mint a tengerpart. Férj szerint előző életemben jegesmedve lehettem, mert nincs olyan ember, aki a havat várja a ragyogó napsütés helyett. Nos, jelentem, egy biztosan van: én!
Most is itt ülök és épp pihegek a legnagyobb melegben, próbálom összeszedni a hőségtől szétszaladt gondolataimat, és közben pörgetem az okostelefonomon kedvenc országom látványos képeit, hátha attól lehűlök.
Mert van egy ország, ahol még soha nem jártam – na, jó, nagyon sok ilyen ország van -, de ezt az egyet mindig is vágytam látni, mert itt minden együtt van, ami megdobogtatja a szívem: mélység és magasság, tűz és jég (vulkánok és gleccserek), hegyek és völgyek, tobzódó színek… Egyelőre még csak álom, de egyszer biztosan eljutok… Izlandra!
Izland Európa második legnagyobb szigete. Az Atlanti-óceán északi részén fekvő szigetország gazdaságát, kultúráját, nyelvét tekintve Skandináviához tartozik. A 103 000 négyzetkilométernyi földdarab tíz százalékát belföldi jégtakaró borítja, ennek vastagsága helyenkét eléri az ezer métert is.
A szigeten száznegyven vulkán található, de a kráterek száma meghaladja az ezret. (Majd jól a lábam elé nézek, nehogy beleessek!) Huszonhat tűzhányó – némelyik időszakosan – jelenleg is működik, folyamatosan forrong.
Mivel az ország belseje a vad természetnek köszönhetően nehezen lakható, kopár és terméketlen, ezért a települések nagy része a tengerparton található. Nincsenek hosszabb folyók, mert az ország belseje száraz és kietlen…, helyette fenséges vízesések kárpótolják az itt élőket.
Izlandon mindössze két évszak létezik: nyár és tél. (Na, jó a tavasz azért kicsit hiányozna, de túltenném magam rajta.) A melegebbik évszakban a nappalok akár húsz óra hosszúak is lehetnek, télen viszont alig pár óráig tart a nappali világosság… cserébe viszont szinte állandóan fúj a szél.
E leírás alapján vad, szeszélyes, kiszámíthatatlan… mi benne a csodás akkor?! Megmutatom!
Én már összepakoltam (legalább gondolatban…)!